„»2000. augusztus 12. 15 óra 25 perc. Túl sötét van írni, de megpróbálok. Úgy tűnik, nincs menekvés, legfeljebb 10-20 százalék az esélyünk. Csak remélni tudjuk, hogy valaki egyszer majd elolvassa ezeket a sorokat. Adok egy listát a túlélőkről, akik a 9. rekeszben vannak és megpróbálnak kijutni. Üdv mindenkinek, ne essetek kétségbe! Kolesnyikov« – ez az utolsó üzenetek egyike, amelyet a K-141 Kurszk végzetét okozó robbanások maroknyi túlélője hagyott maga után.
A tengeralattjáró a Szovjetunió bukását követő legnagyobb hadgyakorlaton sérült meg és süllyedt el 118 fős legénységével. A tragédiát megelőző napon sikeres torpedótesztet hajtott végre. Augusztus 12-én, reggel hat órakor pedig támadópozíciót vett fel a Barents-tenger kijelölt helyén; lesben állt a Nagy Péter cirkálót várva. 08:35-kor elárasztották a vetőcsöveket, és bő negyedórával később Ljacsin kapitány azt jelentette az Északi Flotta parancsnokságának, hogy készen állnak a csapásmérésre. Ez volt az utolsó adás, amit a Kurszkról vettek.
A Nagy Péter szonárkezelője 11:09-kor észlelte a K-141-et, 11:35-kor robbanások zajáról számolt be. A baleseti jegyzőkönyv szerint a Kurszk vetőcsövében egy lejárt szavatosságú torpedó 11:28-kor hajtóanyagszivárgás miatt felrobbant. A detonáció azonnal elpusztította a hajó torpedókezelőit és a központi egységben tartózkodó tiszteket, matrózokat. Majd újabb robbanások következtek: a hő hatására a Kurszk által hordozott torpedók és drónok egymás után felrobbantak.
A túlélők mentésére hat órával később tették meg az első kísérletet, és az orosz vezetés két napig hezitált, mielőtt nemzetközi segítséget kért volna. A »huszonhármak« addigra valószínűleg már halottak voltak. A katasztrófáról Thomas Vinterberg Colin Firth valamint Max von Sydow szereplésével megható és őszinte filmet forgatott. A Kurszk legénységének pedig Moszkva a hajó kiemelt parancsnoki tornyából készíttetett emlékművet Murmanszkban.
A baleset rávilágított az orosz haditengerészet, és általában az orosz hadsereg szörnyű állapotára, ezért Vlagyimir Putyin az ezredfordulón jelentős forrásokat csoportosított át, és megkezdte a különböző fegyvernemek modernizálását. Ugyanakkor a történtek örök példát állítanak minden hazaszerető ember elé: Szergej Dudko másodkapitányt a végzetes út előtt arról győzködte a családja, hogy szereljen le, elvégre a katonaélet nehéz, és nem is fizet jól. Dudko erre így felelt: »Van, ami fontosabb a pénznél – a nemzet szolgálata.«”
Nyitókép: Bekezdések Facebook-oldala